Első kötet

Reggeli Kávé

Undor árasztja el testem,

mint ereimet a forró vér.
Mégis izzón ég ajkamon az utolsó csók íze.
Mint mikor érzed a reggeli kávét a szádban,
vagy a cukor édes ízét a nyálban.
Megbódít, megszédít, rabjává tesz.
már nem indul el nélküle a reggeled.Nem tudod elképzelni,
hogy e nélkül az íz nélkül indulsz el munkába.
Mindennap akarod, akár többször is,
s a koffein mellé még cigarettát is szívsz.
Ez pontosan olyan,
mint a reggeli csók mellé egy reggeli szex.
S amikor már hamvad a cigaretta vége,
érzed, lassan elönti tested a nyugalom.
A tested lelohad. A szíved megszakad, hogy vége.

De tudod, hogy mindennap feljő a nap,
hogy minden egyes nap kimész a konyhába-
és lefőzöd a kávét. És érezheted azt, amire vágysz.

Azt az ízt, ami nélkül nem tudsz létezni.

Aztán egyik nap elfogy a kávé,
és a reggel már nem ugyanaz a reggel.
Nem érzed a szádban, amire az utolsó kávé után vágytál.

Mivel nincs kávé, nincs cigi sem.
Már ez sem esik olyan jól.Rádöbbensz, hogy függő vagy,
és le kéne szokni,
mielőtt még bevonják azt a kávét,
amelyik a kedvenced.

Már nem várod úgy a reggelt,
mint 5 évesen a karácsonyt.
Már csak egy reggel, kávé és cigi nélkül.

Lassan már teljesen eltűnik az életedből a megszokott íz,
amely szenvedélyt okozott, mert az igazi valóság felpofozott.

Hogy van olyan, amikor nem lesz az, amire vágysz.
és akkor majd tisztán látsz.
Hogy vannak dolgok, amiket el kell engedni.
Hiszen látod, reggeli kávé nélkül is lehet létezni,
s a hozzá kapcsolt érzelmeket le kell fékezni.
Takarékra venni,
mint a lángot a gázon. S nem kell az íz után éhezni,
mint a kóbor kutya, aki ételért kutat a szemétben.

S ha már teljesen tudsz e nélkül élni,
akkor már nincs ok félni.
Kiszabadultál a szenvedély rabságából
és ráébredsz, hogy ez a szerelem fogsága.

Borderline szindróma

Nem hiszem el, hogy ilyen létezik.
Hogy mikor dobban a szív, az ész lefékezi.
A szememben óceán, a szívemben tenger.
Nem bánom, ha beleveszünk mind a ketten.

Rajzolok neked boldogságot egy papírra.
Nem baj, ha csak irka-firka az egész,
csak lásd, hogy a szív az merész lenne,
ha az elme nem ellenkezne.

Tudod életem, az lételem,
hogy szeretsz engem, mint én az ételem,
amely élettelen. Ám az mégsem bántott.
Még csak nem is ártott.
Max fölszaladt tőle pár kiló,
amitől még szabadulni lehet-
és nem nevet, amikor rímet hányok.

De néha már magamtól okádok.

Két testben egy lélek - mondja az idézet.
De a psziché diktálja, hogy egy testben két lélek.

Az egyik gyűlöl, a másik szeret.
Az egyik eldob, a másik keres.
Az egyik elhagyna, a másik kérleli,
hogy szeresd.

Megfakult az egyik,
míg a másik színes, mint a szivárvány.
Ő nem olyan ármány-kodó,
mint a sötét párja.

A bal pitvar a jobbat kitárja,
s csak várja, hogy történjen csoda.
Hogy a szerelmes párja legyen oda - meg vissza.
Mintha kedvese nem lenne őrült,
akit a csalódás őrölt abba a malomba,
amelyben lelkét keményen, apró szemekre szitálja.

S többé nem hajlandó arra,
hogy szívét kitárva várja, az igazi szerelmet.

Utálom magam

Dohányfüstben fürdőzöm az éj leple alatt.
Vizes testtel, égő szívvel a bánat a
szívemben maradt.

Haldokló cigaretta tűz,
egyik lélek a másikat a
nyomorba űz.

Űzi, mint vad az áldozatát.
Sebesen lohol utána, hogy
ajka közé erősen szorítva,
törje össze testét és csontjait.
Megsemmisítse életének gondjait.

Zöld íriszemből az utálat sugárzik,
mint lemenő nap a vízen hullámzik.

Jámbor barna szemed, ha reám veted.
Meglágyul a szívem és érted megreped.

2015. szeptember