❈Szemek, szerelmek❈

Szerettem a szemeit. Tulajdonképpen ez az amibe beleszerettem. Azt mondják a szem a lélek tükre, én mégis mást tapasztaltam meg, amikor együtt voltunk. A lelke talán hasonlóan meleg volt, mint a barnai szemei, de valami mégis megváltozott. Tudod, amikor leesik a szemüveg, a rózsaszín köd hirtelen elillan, és meglátod a valódi arcát, és már nem az az ember vagy mellette, aki előtte voltál. Talán már nem is te vagy az, kifordulsz Önmagadból, undorítóan viselkedsz és magadra sem ismersz. Kérdezed magadtól, hogy tényleg ez volnék Én? Ez az ember aki más húsába harap, és ezzel táplálja az Egoját? Ez az ember aki mások lelkébe tapos, és a markában nevet, de a lelke mélyén sír, mert elvesztette Önmagát. Az egyszerű, valódi, tiszta lényét. Hogyan találjak vissza magamhoz? Az út sárosnak, megközelíthetetlennek tűnik, mintha nem lenne visszaút. Vagy gödörben vagyok, és nem látok ki? Tehetetlenül töltött mindennapok, gyomorgörccsel való ébredések és lefekvések. Könnyek között töltött percek, órák. De eljön az az idő amikor már sírni sem tudsz, nem tud utat törni magának, akárhogyan is erőlködsz a megkönnyebbülés végett, ott marad. Minden magadban eltemetett könny, ott marad belül, amely az ő emlékeit őrzi, mint egy hatalmas óceán. Elveszel benne, megfulladsz, kiáltanál segítségért, de nem hall senki. Aztán rá kell jönnöd, hogy nem merülhetsz el, hogy ki kell úsznod, találnod kell egy csónakot, evezni, amíg csak a szem ellát.

❈ Tanítsd meg rá, hogyan kell.. 

Vannak döntések amelyeket meg kell hozni. És nem neked. Igen, ki kell söpörni a problémákat a szőnyeg alól, hogy a feltámadás után tiszta lappal indítsunk. Ne vállald mindig te a felelősséget a másik hibájáért, akkor sem ha szereted, de mutasd meg neki az utat. Mindenkinek meg kell tanulni áldozatot hozni.

❈ Láss!

Amikor várod az ideált, vagy kergeted a célt, akkor történhet veled bármilyen dolog, te el fogsz menni mellette, mert hajszolod a célod. Észre sem veszed, milyen lehetőségek mellett mentél el, mert van egy célod vagy egy álmod, tudod mit akarsz, és azután fejvesztve mész, közben elveszíted azt, amid van, azért, amiért a másikért küzdesz. Amikor végre elérted a célod, akkor már nem tetszik annyira, és a lehetőségeket most kihasználnád, de már nem tudod. 

❈ Végre, itt a tavasz!

Télen a fák lehullajtják leveleiket, ez nem azt jelenti, hogy a fa meghal. Hanem azt, hogy megtisztul. Készül a tavaszra, arra, hogy ebben az évben még szebb lombja legyen. Nem fáj neki az elválás, mert ez természetes folyamat. Elengedi a leveleit, mert tudja, hogy csak így lehetnek új hajtásai, csak így tud megújulni.

❈ Engedd be minél hamarabb...

Láztól felhevülten, mégis reszketve próbáltam alvást erőltetni magamra. Mikor tele van a fejem mindenféle gondolattal, valahogy az álom is elkerül. Nem tudok nem gondolkozni, nem tudok kikapcsolni. Folyamatosan csak cikáznak a fejemben az ambivalens érzések...a titkok mindig kiderülnek, főleg ha nem titkolják el... csak kacagni tudok.. de az a kacaj ami az arcomra van írva.. hosszú idő után veled kapcsolatban.. most tényleg őszinte. Kezdek megnyugodni.. muszáj.. ha az ember tovább akar lépni.. nehéz.. mert senki sem mondja azt, hogy könnyű... de megtanultam, hogy minden egyes pofon után amit kapok, a helye még ott lesz az arcomon egy darabig.. fájni fog.. nem csak az ütés.. inkább a gondolat, hogy megint kaptál egy pofont.. aztán elkezd enyhülni a nyom az arcodon, ezzel együtt a szívedben a harcok kezdenek elcsendesedni.. Majd hosszú idő után.. Elkezd tavaszodni.. nem csak a környezetedben.. odabent is.. Érzed ahogyan feltöltődsz energiával, és napról napra egyre jobban érzed, hogy közeledik a boldogság.. Aztán egy ideig kapsz a jóból is egy kicsit, elhúzzák előtted a mézes madzagot, hogy nézd meg azt is milyen a boldogság.. és nocsak - nocsak.. Ki kopogtat már megint az ajtódon..?? Bizony az élet, hogy megkapd a következő pofon sorozatot.. hiába nem akarsz ajtót nyitni.. addig üti az ajtódat míg megunod és inkább szembenézel vele..Mert tudod, hogy minél hamarabb kinyitod, annál hamarabb fog jönni a boldogság. 

Furcsa, mikor az ember véget vet egy kapcsolatnak, azt várja, hogy eltelik egy-két hónap és az illető máris eltűnik az életéből... Egy ideig jól érzi magát, nem gondol arra mi is történik valójában, aztán egyszer csak azt veszi észre, hogy mikor megérzi az illatát, a fejében leforog egy film... a kettőjük filmje.. az összes együtt töltött napok,órák és percek.. vagy mindenről ő jut eszébe.. akár egy szóról, egy zenéről, egy viccről, egy kajáról, egy filmről.. tulajdonképpen mindenről.. ekkor döbbenünk rá, hogy az illető cseppet sem tűnt el.. sőt, nagyon is velünk van.. ekkor elkezd fájni..már nem ugyanúgy nevetünk azon a viccen, vagy táncolunk arra a zenére, vagy esszük azt a kaját.. Elkezd marni a hiány. És azt érezzük, hogy hiába nincs mellettünk, örökké velünk van. Ezt meg kell tanulni elfogadni, a saját érdekünkben, azért, hogy tovább léphessünk, azért, hogy ha évek múlva meghalljuk azt a zenét, ne okozzon fájdalmat önfeledten táncolni rá, és csak mosolyogni az egészen. És ekkor majd azt mondani (őszintén) :Túl vagyok rajta!  

Vannak olyan helyzetek, amikor azok is depresszióba esnek, akik egyébként pozitívan gondolkodnak. Talán a megrekedés miatt van. Nincs sem belső, sem külső motiváció, amitől jobban érezné magát. Ilyenkor a legjobb dolog amit tehetünk, ha megváltoztatjuk a gondolkodásunkat. Minden rajtunk múlik, mi döntjük el, hogy most véget vetünk ennek a korszaknak. Ahogy megváltoztatod a hozzáállásod (tudatállapotod), abban a pillanatban, máshogy (jobban), fogod érzeni magad, és rengeteg ötleted lesz arra, hogyan is indulj tovább az életben. 

❈ Osho üzenete

Kerüld azokat, akik helyetted akarnak dönteni; vedd saját kezedbe az irányítást. Neked kell döntened. Valójában éppen a döntés során születik meg a lelked. Amikor mások döntenek helyetted, a lelked tompa marad, alszik tovább. Amikor elkezdesz te magad dönteni, élesség születik. Dönteni annyit jelent, mint kockázatot vállalni, azt jelenti, hogy tévedhetsz - ki tudja? -, ebben rejlik a kockázat. Ki tudja, mi fog történni? Ebben rejlik a kockázat: nincs garancia.
A megszokott dolgoknál ott a garancia. Emberek milliói és milliói követték már. Hogyan tévedhetne annyi ember? Ez a garancia. Ha annyi ember mondja, hogy helyes, akkor helyesnek kell lennie.  

❈ Tőlem-neked

Tehetsz bármit, sőt megtehetsz mindent, akarhatod görcsösen, lélekszakadva. Vagy éppen nem akarhatod, és menekülhetsz. Bele adhatsz mindent, szívvel lélekkel csinálhatod. Gondolkozhatsz minden percben mit tegyél érte, vagy mi az, amit ne tégy, hogy ne taszítsd el. Felvehetsz álarcokat, viselheted őket a nap minden pillanatában, hogy olyannak lásson amilyennek ő akar, vagy viselkedhetsz kénye kedvére. Sírhatsz naphosszat, törheted magad éjjel és nappal, reszketve könnyek között vergődve játszmázhatsz. De egy biztos: A Sorsot nem tudod megváltoztatni. Így csak arra törekedj, hogy légy boldog, élj meg minden pillanatot, mosolyogj, ne vesztegess el egyetlen másodpercet sem, hiszen úgy is minden úgy fog történni, ahogy történni kell.  

❈Kelj fel, és menj tovább!

Elestél..Kelj fel és menj tovább. nem számít merre vagy hova. csak kelj fel és indulj! Fáj.. de nem baj ha fáj.. fájjon is. legalább érzed hogy érzel. Kívülről maradj hűvös, közömbös és csendes. de belülről ordíts, kiabálj... de nem jöhet felszínre.. csak menj tovább  

❈Minden változik, hiszen minden mozgásban van!

Tudjátok mi a baj? A baj az, hogy mindig ott akarjuk folytatni, ahol abbahagytuk.Hogy miért baj ez? Egyszer azt olvastam, hogy egy ember sosem tud ugyanabba a folyóba lépni kétszer. Mit is jelent ez? Amikor a szerelmed megbántott 2 nappal ezelőtt, akkor, az az ember volt, aki megbántott.. most pedig az az ember, aki bocsánatot kér. Mindenkit érnek impulzusok, dolgok történnek, amitől már nem lesz ugyanolyan valaki. Amikor valaki elmegy egy táborba, már nem ugyanolyan személyként fog visszatérni, mert rengeteg minden történt vele, ezért nem is szabad úgy kezelni, mintha ugyanaz az ember lenne, mert már nem az.  

❈El kell engedni a régit, csak így adunk esélyt az újnak!

Legyetek bátrak! Nem szabad megengedni a megrekedést. Ha úgy érzed, hogy az a munka, kapcsolat vagy élethelyzet, nem ad neked semmit, csak az energiáid szívja, akkor azonnal tűnj el! Sosem szabad bánni, azokat az embereket, kapcsolatokat, munkahelyet amelyek valamilyen oknál fogva el akarnak tűnni az életünkből! Engedjük el, hiszen minden okkal történik. Vonjuk le a tanulságot, tanuljunk belőle, de zárjuk le vagy lépjünk ki. Csak így lehet, egy újat kezdeni!

❈ "Díszek" a testen.

Amikor az embert megbántják, ahhoz tudnám hasonlítani, mintha minden egyes alkalommal sebek keletkeznének az ember testén. Az elején még vérzik és fáj, ilyenkor még friss az élmény. Az idő elteltével a vérző sebekből hegek lesznek. Akárhányszor a tükörbe nézünk, vagy végigsimítjuk a heget, belül érzünk valami furcsa érzést, mintha ugyanazt a fájdalmat élnénk át, mint akkor, amikor a sérülést okozták. Eltakarjuk, elrejtjük önmagunkat. Nem akarjuk, hogy még több seb keletkezzen rajtunk, így elzárkózunk az elől is, aki bántott, és mindenkitől félünk, hogy nehogy bántson valaki más is. Az egyetlen gond, hogy ezek a hegek örökre "díszíteni" fogják testünket és lelkünket. Magunkra is haragszunk, hogy miért engedjük, hogy ezt tegyék velünk, és a másikra is haragszunk, amiért ezt teszik velünk. Cupido,a sok téves nyilazás helyett, tanulj meg célba lőni!! 

❈ Nyisd ki a kaput!

Szóval, valahol bezárul egy kapu. Lezárod azt, aminek úgy gondolod, hogyha most nem vetsz véget, talán sosem lesz bátorságod, hogy megtedd. Először keseregsz, mert a jövő ismeretlen. Az egyetlen biztos a múlt, amihez mi, emberek, nagyon szívesen ragaszkodunk, hiszen ez az egyetlen ami megtörtént. Fogalmunk sincs mi lesz a jövőben, de tudjuk azt, hogy ahhoz, hogy valami új kezdődjön, a régit magunk mögött kell hagyni. A szenvedést át kell élni, meg kell élni, meg kell tanulni belőle mindazt ami előre visz majd bennünket. Amikor készen állunk, akkor az új, magától jönni fog majd, akkor amikor képes leszel arra, hogy befogadd. 

❈ Hibák? - NINCSENEK!

Nincsenek hibák..nem követünk el hibákat. Hiszen minden okkal történik, a jó is és a rossz is. Azért, hogy tovább léphessünk vagy éppen, a "hibából" meghozott döntés visz el minket arra az útra, amelyiken járnunk kell. Mindent azért kapunk,hogy tanuljunk és még egyszer ne kövessük el ugyanazokat a "hibákat". Mert igazából nem tudod eldönteni, hogy jó e, ahogyan döntöttél, de reméled, hogy jobb lesz és jobban fogod magad érezni. Csak akkor tudod értékelni a dolgokat, amikor már nincs az életedben.Ekkor döbbensz rá, hogy vak voltál és nem vetted észre, hogy mi, vagy ki állt előtted... aztán magadban nézel.. ennél jobb önismereti tanulás nincs.