A Duna nekem

Érzem a Duna szagát az orromban.
A BKV hajó felső emeletén,
leheletén érzem , megrészegült tőlem,
Hogy egy darabot kaphatott belőlem.

A Szabadság híd alatt sétál a hajó.
A kedvenc ívünk a folyó felett,
melyen lelkünk, augusztus 18-án rekedt.

Ott már tudtam, nincs mit tenni,
A lelkem most elfogod tenni,
a zsebedbe.
Belemásztál a fejembe,
kést döftél a szívembe.

Ezzel meginvitáltalak a mennybe,
és a pokolba.
Az árral együtt haladtál, de
el lettél sodorva, partra lettél vetve.
Mint egy vad, el lettél ejtve.

Rab lettél, a szeretőm.
S a híd alatti temetőm.