Szabadság híd pesti hídfő

Láttalak a múltkor,
A villamosról,
Pesten.
Pont ott,
Ahol beléd vesztem.
Ott álltál a pesti hídfőn.
De már nem azon, egy másik hétfőn.

Amikor centikben mértük
A távolságot köztünk.
Egymás szájába nyögtünk,
Hogy nem lehet, hogy nem szabad.

De a szíved a szívem elé szaladt.
Nálad egy kulcs, beillik a zárba,
hétfő volt, így nem volt zárva.

Elmentünk kettesbe, a csendesbe.
Emlékszel? Milyenek voltunk kezdetbe.
Kezem a kezedbe,
testem a testedbe olvadt.
S a vámházkörúti sínekre sorvadt.