Álom.Hallom

Félálomban még mindig hallom,
 ahogy mellettem álmodban beszélsz.
Ma már megsüketít a csend,
egymagam az ágyban.
Nincs neszelés, sem szuszogás,
csak az ordító némaság.
Reggel nincs zaj, csörömpölés,
sem bénaság.
Hallom, ahogy magamban veszem a levegőt.
Ahogy a testen végiszaladva
szakad ki belőlem.
Talán ezzel te is kiszakadtál?
Hiszen, minden egyes lélegzetem te voltál.
Hisz miattad tettem.
És most heverek itt,
mint egy elhagyott tetem.