Hídon-át járó-kelő

Szóval írsz nekem a szeretetről?
Kibújtál egy percre a szerepedből,
hogy nem vagy olyan érzéketlen lélek,
akitől jobb, ha minél távolabb élek.

S nem két megállóra,
a Gárdonyi tértől.
Már a hideg is kiráz,
a névtől, ha leírom.
S már a verset is
csak, fél szívvel írom.

A másik fele ott
maradt a téren.
Úton-útfélen,
a Duna partra.

Ahol a folyó
osztja, Budát és Pestet.
Sosem látott szebbet.

Egy híd, egy szív
és aki vár,
S egy íven-átkelő,
reménysugár.