Amióta én téged

Amióta megláttalak,
fényesebben ragyog a nap.
Lelkemben a harmat koszorú,
Mint gyönge virág néz reám.
Hisz melletted végtelen vagyok,
akár az atlanti-óceán.

Amióta beléd estem,
szívem hevesebben kalapál.
Mert nem is volt annál szebb-
annál a bizonyos nyári alkonynál.

Amióta téged szeretlek,
sosem ért még ennyi bánat.
Hisz sebzeni könnyű az szívet,
Amely'k vágyik utánad.

Amióta elhagytalak,
bánatom enyhülni vélem.
De még mindig rab vagyok,
Szíved börtönében.

(Vágyna reá,
hogy újra meglásson,
s szívéből egy darabot,
a tiédbe elásson.)