Borderline szindróma

Borderline szindróma

Nem hiszem el, hogy ilyen létezik.
Hogy mikor dobban a szív, az ész lefékezi.
A szememben óceán, a szívemben tenger.
Nem bánom ha beleveszünk mind a ketten.

Rajzolok neked boldogságot egy papírra.
Nem baj ha csak irka- firka az egész,
csak lásd, hogy a szív az merész lenne,
ha az elme nem ellenkezne.

Tudod életem, az lételem,
hogy szeretsz engem, mint én az ételem,
amely élettelen. Ám az mégsem bántott.
Még csak nem is ártott.
Max fölszaladt tőle pár kiló,
amitől még szabadulni lehet-
és nem nevet, amikor rímet hányok.

De néha már magamtól okádok.

Két testben egy lélek - mondja az idézet.
De a psziché diktálja, hogy egy testben két lélek.

Az egyik gyűlöl, a másik szeret.
Az egyik eldob, a másik keres.
Az egyik elhagyna, a másik kérleli,
hogy szeresd.

Megfakult az egyik,
míg a másik színes, mint a szivárvány.
Ő nem olyan ármány-kodó,
mint a sötét párja.

A bal pitvar a jobbat kitárja,
s csak várja, hogy történjen csoda.
Hogy a szerelmes párja legyen oda - meg vissza.
Mintha kedvese nem lenne őrült,
akit a csalódás őrölt abba a malomba,
amelyben lelkét keményen, apró szemekre szitálja.

S többé nem hajlandó arra,
hogy szívét kitárva várja, az igazi szerelmet.

Elvesztett, elveszett reményekbe
kapaszkodó szív és lélek.
Már nem érzem, hogy boldogan élek.
Talán csak éldegélek valakivel,
akivel szerződés köt össze, hogy ne hagyjam el.

S amit a törvény diktál,
azt ugye be kéne tartani, ha nem akarjuk,
hogy jöjjön a bíró.
Csak itt a bír-ó személy az ÉN vagyok,
ámbár azt is mondhatnám, hogy MI vagyunk.