Diavetítés a fejemben

Mint mágnes vonz magához,
az illata által okozott káosz,
a fejemben.

Marja az orrom a megannyi emlék.
A receptorok gyengék.
Nem bírják az idegek,
hogy a szívek nem hidegek,
egymás iránt.

Hogy nem bírják a hiányt,
amit a másik okoz.
És ez a távolság csak fokoz
a hőmérsékleten, a kamrában,
hogy ez a szerelem,
itt volt a karmában megírva.

Hogy ez a két pára,
sírva kapaszkodjon a múltjába.
S ugorjon a Duna kútjába,
a vesztébe.
Majd születnek újjá,egy újabb reménybe'.