É(sz)ív

Dohányfüstbe burkolózva,
Árnyékoddal csókolózva,
Kereslek az utcán.

A járda réseibe szorult homokba
Temetem az arcod megfakult képét.
Az égnek kékjét már nem látom kéknek.
A nyarat érzem télnek, mert a szívlék befagyott.
Az ész - szív játék ismét becsapott.