Egy "művész" motivációs slamele

Miért is szeretnék alkalmazott művész lenni?

Egy művész motivációs levele, avagy író, kreatív szakembernek jelentkezik.

Hogy hol találtam a munkát?
Kerestem!
És nem felkeltette a figyelmem vagy az érdeklődésem,  hanem beleszerettem.
Mert szeretném azt csinálni, amit szeretek, hogy az érzéseimet ne kelljen magamban tartanom, rejtegetnem,  hogy elmondhassam, leírjam, amit a világról fejtegettem.
Csak tollat ragadnom és leírnom.
Aztán átadni másnak, hogy talán majd tanul belőle, 
vagy egy kis részben megtalálja magát, 
könnyet ejt, nevet, emlékezni fog rá, mosollyal fogja betölteni a kamrát.

Miért akarok kreatív lenni, ötletelni minden nap?
Mert ebben vagyok jó...
Mert őszintén adni akarok!
És utána nem elvenni...De ők meg fogják venni, azt az élményt, azt a könyvet,
mert nem felejti el azt a könnyet, amit az a "termék" odacsalt.
Csak mert az alkalmazott  művész agyalt, és alkotott.
Mert ráhagyatkozott a benső önmagára.
Ezért szeretnék minden nap ráállni életem színpadára,
és eljátszani a kedvenc darabom, a Magam Egész főszereplésében.
S mivel a szereplőket én válogatom, ezért írom, hogy szeretnék olyan
emberekkel dolgozni, akik hasonlóak, mint én. Akik úgyszintén, őszintén,
szeretik amit csinálnak, mégha pénzért is, de valami újat kreálnak,
adnak valamit, az utolhagyott világnak.
Jelenleg is ezt műv/elem, csak éppen akkor, amikor a másik munkám
után hazaesek. Csak nem a napi próbából a készülő műre,
hanem a hosszú nap után, egyből a töltőre.
És mily nagy öröm lenne,
ha holnap a színházba mehetnék, felöltözve ünneplőbe.
És minden nap a színek után tapsolni.
Függyönyt elhúzni,
lámpát lekapcsolni.
Mert holnap újra színpadra kell állni, és jót-állni a "film" vásznon.
Mert a mostani állásom,
nem éppen az álmom.
Ennél többre vágyom.
Lehetne jobb is a ki-állásom.
Így nem lenne több kiáltásom,
mert ez a munka lenne a kiváltságom.