Feszti-váll

A hozzád nem illőt találtad meg bennem,
amikor félrészegen,
a sátram előtt hemperegtél, a reménytelen szerelemben.
Sírva, nevetve, kacagva,
nevem az aszfaltra fested, vagy csak
egy karton-papírra írod, hogy a sorsod a sorsomra bízod.
De ehelyett, inkább csak annyit, hogy oda meg vissza,
s a fesztiválon, az összes pénzét inkább elissza,
csak ne legyen józan.
Mert nyakig benne van a szószban, amivel édesebb az élet/Em!
És még azt is inkább vállalja, hogy az összes csajt inkább,
levállalja, vagy csak félvállról veszi.
Mert tudja, hogyha ajkam szájába veszi,
a fél étetét majd elcseszi, a ruletten meg a fekete huszonhatra teszi.
De nem érdekli, nem bánja, inkább naponta kívánja-
a poklot és a mennyet,
de nem választja, az utak közül - A legkönnyebet!