Idegen

Számomra,
ha idegen akarsz lenni,
akkor légy az!
De ne akarj engem megismerni.
Vagy ne tegyél úgy,
mintha idegen akarnál lenni,
mintha nem akarnál megismerni,
közben figyeled minden mozdulat, léptemet.
Hogy, hogyan is működik a gépezet, bennem, a fejemben.
Mit rejtnek nevemben, elrejtett jellem-vonások.
Milyenek a napi, jó- és rossz szokások.
Ne akarj szőlő lenni a boromban, meg évek a koromban.
Lelkemet préselő mellkasi nyomások.
Halk, édes füledbe kuncogások.
Ne legyél szám-húzódásának oka mosolykor,
ne legyél az élettárs, aki mos- olykor- olykor,
amikor éppen ráér, és nem a gép előtt tanul,
és példázatlanul példázatlan példa akar lenni,
de csak préda, egy théta életem ábécéjén,
minek jelentésén csak annyit
értünk, hogy a nyolcadik betű,
de mégis imádom, amikor ajkaid
között betűzöd nevem,
olyan kellemesen lágy, mint mikor
a nap be-tűz szemtelenül szemérmesen,
a redőny apró rései között,
hogy éppen csak képkockákban látlak, magam fölött.
De épp eleget, ahhoz, hogy figyelmem, rajtad tartsam,
hogy rólad az inget, leszakatjsam, s a földre dobjam.
Oltod, a- már fájdalmas szomjam, az egységre,
amelyet két test alkot, és épít hamis eszmékre.
S ez sarkall minket, a kémia által vezérelt tevékenységre.
Ne akarj lenni a szivárvány, mert nem leszel más, csak sivár-vány,
akarom mondani sivár-vágy.
Maradj az, ami mindig is voltál.
Álmatlan éjszakáim, a teliholdál.