(L)-élek
2017.04.03
Nem tudom, hogy miért hiányzol.
De úgy hiányzol nekem,
Mint napsütés a nyárnak.
Levél a faágnak, mikor beköszönt a tél.
Tavasszal, függönyt lebbentő szél,
Aki inkább, a szomszéd ablakába libbent.
A mi álmunkból csak kicsit lecsippent.
A cseresznyefa sem ad már több árnyékot,
nem lát több ágyékot.
Teljesen mindegy milyen napszakba,
tekint be az ablakba.
Se nappal, se hajnal,
sem két napsütés közötti repedés.
Csak a kettőnk között maradt lélek remegés,
s a múltban rekedés.