Léda csókra vàr

Szárad a szám, - a lelkem, csókra vár.
Csókra vár az árva, mint lárva, várja,
hogy pillangó legyen.
S szálljon át a hegyen a völgyön,
Némán, a semmibe üvöltsön.

Szép lettem, gyönyörű illanó,
ajkadon megcsillanó, nyál-csepp.
Nincs becsesebb nedű, mint ajkadé,
Melytől én válék vadállat'é.

Nézd, repülök! apró lehelletű
madárként szállok. Meg-meg állok,
vágyálmod peremén
elidőzöm keveset, s csippentek
egy falat,  szerelem kenyeret.