Levél a kedvesnek

Szeretem Magát.
S talán hiszem, hogy valaha még újra találkoznak lelkeink, s akkor nem csak én, de maga is látni fogja mindazt, amit most csak én látok.
Talán nem most, nem ebben az életben de újra láthatom majd.
Újra érezhetem az illatát, amire szinte már alig emlékszem.
A száját, melyet csókolnék s a tekintetét, amit már soha nem felejtek, hiszen abban vesztem el örökre.
Szeretem Magát, de búcsúznunk kell mert több csalódást Magában már nem bírok elviselni.
Úgy fáj, hogy nem lát. 
El kell engednem, mert nem vagyok a játékszere.
Nem vehet elő, amikor kedve tartja s dobhat el, amikor úgy gondolja. 
Pedig ha őszinte akarok lenni, örökre lennék az, akivel néha - néha, de játszik.
De több szeretnék lenni, mert ennél én több vagyok. 
Nem hihetek abban, aki nincs. 
Nem hihetek tovább Magában. 
Mert amíg a hit él, a remény hal meg utoljára.