Nem szeretlek?

Hazudnék ha azt mondanám:
Nem szeretlek.
Még mindig,
része vagy az életemnek.
Minden percben előttem a múlt,
és az arcod emléke,
Kísért a közös jövőnk, elképzelt reménye.
Üldöz a szíved, mint vadász a vadat,
úgy kellek szádba, mint letépett cafat.
Akarod a bőröm,
a húsom,
a csontom,
akarod nyakad, a kezembe fojtom.
Már csak a vérem akarod,
megkapni napi adagod,
mert tudatom, téged, földhöz ragadott.
Kitépted mellkasomból aortám.
Ömlik a vér, mint víz a csatornán.
Állati ösztönöm, stagnál mogorván.
Akarom reggel, délben és este,
akarom rogyva, térdemre esve,
szeresselek.
Kezem a kezedbe, ágyunkba
vezesselek.
Akarom, hogy ölelj,
mintha látomás lennék,
perc alatt tovatűnő emlék.
Akarom, hogy csókolj,
mintha csak egy perced volna,
s ezután ajkad hiányolna,
engem.
Mert lelked szerelembe ejtem,
s szíved a szívembe elrejtem.