Párkapcsol(at)ó

Azt mondod, fussunk neki még egyszer, Életem?
Úgy gondolom, majd egy másik életben,
talán újragondolom, hogy a bútorom veled, újra összetolom.
Kaptam jót is, rosszat is. Ezt is, azt is.
Arcomba' landoló szócsatákat játszik, minden nap, mikor este hazaér.
Már, ha hazaér időben, és nem a tónál, makkos cipőben,
pokemonokra vadászik.
Aztán meg csodálkozik, hogy az ablakon bemászik,
mert az idegeimen már egy hete dekázik, féllábbal, nevetve.
Kapcsolatunkat, két kézzel temetve, tudattalanul tudatva, hogy
ennek a kapcsolatnak semmi értelme,
mert már nem vagyunk egymásba szerelmesedve,
esetleg csak szeretve.
De, hogy ő bármit tesz, le van csak teremtve,
hogy ő már megint mit tett, hogy éjszaka még " a falba sem épített'
inkább,- hátat fordított.
Nem ő volt az, aki ordított, mint egy fába szorult féreg.
Hogy miért nem kellett őszintének, lennie?
Hogy ma reggel is megfogadta, hogy ma megteszek mindent,
hogy jobb legyen,
ha nem is mindent, ma csak egy kicsit másképp csinálom,
például nem vágom a fejéhez, hogy kilenchuszonhárom. 
De mindig ugyanaz a lemez, ugyanaz a dallam,
hogy állítólag én szerelmét megcsaltam,
amikor még csak álmodoztam róla,
vajon milyen lehet a csókja?
Mostmár azt tudom, milyen a fiókja, a köntöse, a mamusza,
mit rejt, álmai hipotalamusza.
Mindig is tudtam, de nem láttam, milyen nagy kincs, hogy amid volt, ma már nincs,
pedig lehetett volna,
mint a Bodrog a Tiszába torkollna,s mennek ketten tovább,
ehelyett a léptek, egyre szaporább-ak, két irányba külön,
egyre ostobábbak, egymás nélkül.
 Egymást már csak vendégül látják, de egyiksem megy haza.
De mindkettő a másik vigasza. Két haza de egyik sem otthon,
a hangulatot talán majd oldom, a felejthetetlen humorommal.
De már nem élek a jogommal, hogy birtokollak téged.
S a szívedet sem kell, kitépned, érted - meg értem,
hogy jobb legyen ez a kapcsolat.
Pedig itt nem volt tízparancsolat, hogy ne igyál, meg ne menj el,
nem szorítottalak le az erényemmel,
csak féltem, hogy kapaszkodom egy már félig letört faágba,
amin ha a felsőbb szintű tudás sem segít, azonnal letörik a picsába.
A nevemet sem foglalod már imába,
mert minek is? Hiába, 
hát a bánat?
Meg a fű kinő utánad?
Ami lennél! Férfi?!
Légy, ami lennél.
S ha esetleg újra elővennél,
emlékeid polcáról,
emlékezz az egész mi voltáról.