Szívhang-szer

Olyan közel feküdtünk,
hogy nem tudtam eldönteni,
hogy a te szívdobogásodat
hallom a hasamban,
vagy a sajátomat?
Érezted te is,
a társaságomat,
a testedben?
Csak tudod a szavakat,
illik megmutatni tettekben...
Mondani bármit, én is tudok.
Aztán megfutamodok.
A világ ellen dacolok.
De úgyanúgy nem teszek semmit.
Csak mondom... hogy valamennyit,talán megtettél.
S körülöttem mindenkit meggyőztél,
de engem nem.
De ezután már nem engedem,hogy a szavak simogassanak,
aztán meg rajtakapjanak,hogy iszom a szavaid, és
azt veszem észre, hogy részeg vagyok.
Fekszem melletted az ágyban,síri csendben.
Csak a dobogásunk töri meg a csendem.
Aztán rájövök, hogy a te szíved is, az enyémben leltem dobogni.
De nem mertem bekopogni hozzád,
nem akartam zavarni a rádiónk hullámhosszát.
Inkább csak hallgattam az adást, mert féltem, hogy megtöröm a varázst.